A mai nap is egy nagyszerű, mozgalmas, verőfényes napsütéses volt.
Délelőtt első utam a Covent Garden-re vezetett, ami egy sétáló utca+tér sok-sok bolttal meg kávézóval, közepén egy markettel, amit sajnos az idő rövidésge miatt nem sikerült felfedeznem, de ide még bitzos visszamegyek. Az itt lévő metróállomásról csak lifttel lehet fölmenni, ha nem akarsz 193 lépcsőt megmászni, szóval különös... mondanom sem kell, én a lépcsőzést választottam :D
Délre mentem moziba megnézni a Sicko-t, hát nemmondom... döbbenet... eddig sem preferáltam Amerikát - mármint az amerikaiakkal nincs bajom, kedvesek meg minden, de az országuk... hát ellentmondásos... sok jó és mégtöbb rossz... az egészségügy eme film szerint meg egyenesen szívás. Mosmár még biztosabb, h sosem fogok ott élni... a világ leggazdagabb országa... és ilyen korrupt egészségügyről még otthon sem hallottatok...
Mozi után találkoztam Pintyővel, ebéd a Piccadilly közelében, kellemes dumcsizás, persze nem túl hosszan, mert a drágám látástól mikulásig dolgozik... én is tenném... de még mindig nincs extra műszak...
Aztán átvettem a kontaklencsét az Oxford Circuson a Vision Expressben, még egy kis kontaklencseberakáséskivevésgyakorlás és elvileg már egyedül is menni fog. Legalábbis remélem. Mindenesetre nem holnap kezdem el gyakorolni az is biztos, mert délelőtt szobát nézni megyek. Az egyik éjszakás recis ismerősei december közepétől kiadnak egy szobát és holnap lehet megnéznem. Kivi vagyok, mert amit legutóbb megnéztünk lakást pfff... nem is emléxem, h meséltem-e, de sztem nem, szóval most röviden :D szóval múlthéten megnéztünk egy 4 szobás lakást, 4ünknek a szállodából. De kicsi volt, sötét, büdi, lepukkant, no bútor... és mindennek a tetjébe, amikor megtudta a főbérlő - aki mellesleg indiai - h 4en jönnénk, rögtön felemelte az árat havi 900 fontról 1000. Ami annyira nemszimpi. Nah, mind1 én mondtam a többieknek, h inkább lakom a főnökkel egy lakásban, minthogy odamenjek. De időközben 2 lány talált magának megoldást, a 3. emberke meg csak jövőhónapban költözik, szóval én most szobavadászaton vagyok, de mivel csak szoba, ezért szigorúan ismerősök között próbálkozom. Még az egyik portássrác is megkérdezi otthon, h az egyik szobájukat, ami üres, nem akarják-e kiadni nekem. Teljesen idegenekhez ugyanis kizárt, h költözzek. Ha Hanbury dolgozó, akkor ok, de amúgy nono.
Nos vettem cipőt. Akarom mondani bokacsizmát, a Clarks nevű cipőboltban és nemfogjátokelhinni, de Romániában gyártották. Vicces. De egész nap ez volt a legelfogadhatóbb kinézetű. Bár picit magas, szóval nem vagyok teljesen biztos benne, h 100 %osan beválik. De eddig nagyon kényelmesnek tűnt.
Aztán este a vonatállomáson még kolbászoltam egy kicsit, mert 20 percet kellett várnom a következő vonatra ... és itt jön a márpedig véletlenek nincsenek rész ... a WH Smith nevű könyvesboltban, ami az állomáson még negyed10kor is nyitva volt - tudni kell, h a boltok mind bezárnak 6-7 magasságában, és csak néhány van nyitva 8ig... -, szembe jött velem Ken Follett Katedrális 2. része... ami amúgy World Without End néven fut. Ohhh már úgy vártam, h kijöjjön... és tessék :D
Megyek is olvasni, mert már a vonaton elkezdtem és mondanom sem kell, már ez első pár oldal után is irtó izgi :D
